"Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymás javára, mint Isten sokféle kegyelmének a jó sáfárai1." (1Pét 4,10)

"A tálentumainkat - bármilyen keveset kaptunk volna is - fel kell használnunk. Nem az a legégetőbb kérdés, hogy mennyit kaptunk, hanem az, hogy mit csinálunk azzal, amit kaptunk. Képességeink fejlesztése elsődleges kötelességünk. Az ember nem tölti be életcélját, ha nem szerez egyre több talentumot és nem lesz napról napra hasznosabb. Krisztusba vetett hitünk megvallásával elkötelezzük magunkat, hogy megtanuljuk mindazt, amire nekünk, mint a Mester munkásainak, lehetőségünk van. Minden képességünket tökéletesítenünk kell, hogy a lehető legtöbb jót tehessük.

Az Úr maga választja ki emberi segítőit, naponként más és más körülmények között próbálva ki, hogy miként illesztheti elképzeléseibe őket. Azokat választja ki, akik szívük őszinteségével törekszenek tervét véghezvinni. Nem azért emeli ki őket, mert tökéletesek, hanem mert a vele való közösség útján tökéletessé válhatnak."

(Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

"Az Isten előtt kedves áldozat: a töredelmes lélek. A töredelmes és bűnbánó szívet, óh Isten, nem veted te meg!" (Zsolt 51,19)

"Gyakran szomorkodunk rossz cselekedeteink kellemetlen következményei miatt, de ez még nem bűnbánat. A valódi bűn miatti szomorúság a Szentlélek munkájának eredménye.
A Lélek nyilvánvalóvá teszi szívünk hálátlanságát, rámutat arra, hogy semmibe vettük és megszomorítottuk az Üdvözítőt és elvezet bennünket a kereszt lábához, igazi töredelemmel. Minden bűn újból megsebzi Jézust, és amint őreá tekintünk, akit átszegeztek, siratni fogjuk bűneinket, amelyek lelki gyötrelmet okoztak Megváltónknak. Az ilyen bűnsiratás vezet el a bűn valódi megtagadásához."

 (Jézus élete, A Hegyi beszéd c. fejezetből)

"Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk.
Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. De vajon saját erődből megjavulhatsz-e?… Őrizkedjetek a hosszas habozástól! Ne halasszátok el a bűneitekből való megtérést, hanem keressétek Jézust és a szív tisztaságát!… Egyedül Istennél van számunkra segítség! Ne várjunk erősebb hitre, kedvezőbb alkalmakra, vagy szentebb jellemre!
Magunktól semmit sem érhetünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk."

 (Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)

"Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával! Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön. Mert ezekben telik kedvem - ezt mondja az Úr." (Jer 9,23-24)

"Amit Isten megértetett velem az örökkévaló dolgokból és az emberek gyengeségéről, mély benyomást tett gondolkodásomra és életemre. Nem látok okot arra, hogy a világi gondolkodású bölcsekben bízzunk… Attól tanulok szívesen, aki teremtette a mennyet és a földet, aki az égre helyezte a csillagokat, aki megszabta a Nap és a Hold pályáját… A szívünk nevelése fontosabb, mint a pusztán könyvekből nyert tudás. Jó, sőt elengedhetetlen megismernünk a világot, amelyben élünk. De ha számításainkon kívül hagyjuk az örökkévalóságot, olyan kudarcot vallunk, amelyet soha nem heverünk ki. A kizárólag csak az emberi tudományban képzett ész nem tudja felfogni Isten dolgait. De ugyanez az ész - ha megtért és megszentelődött - felismeri az igében Isten hatalmát.

Sok igaznak tűnő tudást terjesztenek… Sátán a mennyei udvarokban tanult és ismeri a jót is. Összekeveri az értékeset a hitvánnyal, és ez hatalmat ad neki a csalásra. A tévedés ösvénye gyakran az igazság ösvényéhez közelinek tűnik és alig különböztethető meg attól az úttól, amely a szentséghez és a mennyhez vezet. De a Szentlélek által megvilágosított elme fel tudja ismerni, hogy az ilyen ösvény eltér a helyes úttól. Idő multával óriási távolság választja el a kettőt egymástól. (Bizonyságtételek VIII. kötet, 310-311, 306, 290-291. l.)

"De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is! A szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez! Mert könyörülő és irgalmas ő, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, aki bánkódik a gonosz miatt." (Jóel 2,12-13)

"A gyülekezet… inkább kész az aktív munkára, mint az alázatos odaszentelődésre, inkább hajlandó a külső vallásos szolgálatban való foglalatoskodásra, mint a szív belső munkájára. Az elmélkedést és az imádságot mellőzik a sürgés-forgás és a külső dolgok kedvéért. Az igazi vallásosság a szív megüresítésével és megtisztulásával kezdődik és naponkénti ima által tápláltatik. Munkánk állandó előrehaladása és a megnövekedett lehetőségek büszkeséggel és önelégültséggel töltik el sokak szívét. Félő, hogy ez foglalja el Isten szeretetének a helyét… Böjtre, Isten előtti megalázkodásra és imára van szükség, hanyatló buzgóságunk és lankadó lelkiségünk miatt.

Vannak kiegyensúlyozatlan elmék, akik olyan böjtöt kényszerítenek magukra, amelyet az Írás nem tanít… Farizeusi vallásuk nem Krisztustól való, hanem maguk alkották. A saját jócselekedeteikben bíznak az üdvösséget illetően. Hiábavaló módon azt remélik, hogy érdemszerző cselekedeteik révén megnyerik a mennyet, ahelyett, hogy a megfeszített, feltámadott és megdicsőített Üdvözítőre támaszkodnának, ahogy ezt minden bűnösnek tennie kellene." (Bizonyságtételek I. kötet, 556-557. l.)

"Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat, jó reggel készülök hozzád és vigyázok." (Zsolt 5,4)

"Minden reggel első dolgotok legyen felajánlani magatokat Istennek.

Így imádkozzatok: Fogadj el Uram tulajdonodnak. Minden tervemet lábaidhoz teszem. 

Használj fel ma is szolgálatodra. Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem! - 

Ez mindennapi kötelességetek legyen. Minden reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. 

Minden terveteket neki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, amint gondviselése akarja. 

Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek életeteket napról napra, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá váljék Krisztus életéhez." (Jézushoz vezető út, Növekedés Krisztusban c. fejezetből)

"Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz az néktek." 

(Márk 11,24)

"Tanítsátok meg Istenben bízni azokat, akiknek nincsen bizalmuk önmaguk iránt, akik az önbizalom hiánya miatt visszariadnak a felelősség hordozásától. Ily módon sokan, akik eddig háttérben voltak és tehetetlenségükkel csak terhére voltak a világnak, 

Pállal együtt így kiáltanak fel: »Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít« 

(Fil 4,13). 

Kérhetjük bűneink bocsánatát, kérhetjük a Szentlelket, kérhetünk Krisztus jellemével megegyező jellemet, kérhetünk bölcsességet és erőt, hogy akaratát teljesíthessük, valamint minden adományt, amelyet ő megígért. De aztán hinnünk is kell, hogy megkapjuk ezeket, és hálát is kell adnunk értük, ha elnyerjük őket… Az adomány benne foglaltatik már az ígéretekben. 

Miután kéréseinket az Úr elé terjesztettük, nyugodtan mehetünk a dolgunkra, és biztosak lehetünk abban, hogy Istennek van hatalma megadni azt, amit ígért. Az az adomány, amely hitben már most a tulajdonunkká lett, akkor lesz valósággá, amikor arra a legnagyobb szükség van…" 

(Nevelés, Hit és ima c. fejezetből)

"Aki énhozzám jön, azt én semmiképpen ki nem vetem." (Ján 6,37)

"Egyesek úgy vélekednek, hogy előbb bizonyos próbaidőt kell kiállniuk, melyben bizonyságát adják annak, hogy teljesen megváltoztak, s csak azután kérhetik az áldásokat, holott most, azonnal igényelhetnék azokat…

Abban a bűnös, tehetetlen, alárendelt állapotban, amelyben éppen most vagyunk, jöjjünk Jézushoz. Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte és bűneinket bánva lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi és minden tisztátalanságunktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik…

Isten nem úgy bánik velünk, mint mi halandók bánunk egymással… Sátán mindig készen áll arra, hogy megfosszon bennünket a remény és világosság utolsó sugaraitól is, de ezt te ne engedd meg!

Ne hallgass a Kísértőre, hanem kiáltsd felé: 

…Mennyei Atyám irgalmas, s bár szeretetével visszaéltem, áldásait eltékozoltam, mégis hozzá megyek és ezt mondom: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, nem vagyok méltó, hogy fiadnak hivattassam, tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!« (Luk 15,18-19)…"

(Jézushoz vezető út, Hit és elfogadás c. fejezetből)